Először arra gondoltam, hogy keresek valami klassz képet, amin látszik,hogy milyen szépek a gyerekek és én is vállalható vagyok. Aztán rábukkantam erre a képre és elmosolyodtam... Rájöttem,hogy ennél jellemzőbb kép, még soha nem készült rólunk. Dilisek vagyunk a szó legszorosabb értelmében. Nagyon szeretünk bohóckodni és nevetni. De közben a hajam bizony nem áll tökéletesen, a ruháink néha gyűröttek, az arcunk nyúzott. De nevetünk. Mert semmi más nincsen, ami jobban kihúzna minket a hétköznapi malomból.
Nekünk is vannak nehéz napjaink, és nekünk is akadnak csúnya vitáink. Sokat fogok erről írni,mert ez a blog azért készül, hogy minden Anya tudja: nincs egyedül. Nagyjából ugyanazokon megyünk keresztül, és hasonló harcokat vívunk nap,mint nap. Én nem akarok semmit megmondani, hogy mi a jó, leírom az életünket, szavakba foglalom a tapasztalataimat és bízom benne,hogy ezzel is tudok segítséget nyújtani a nehéz napokon, vagy nosztalgiát a mosolygós napokon. Tarts Velem, ha érdekel hogyan igazgatja egy 26 éves kezdő Anyuka két apró csemetéjét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése