Jó pár napja szeretnék írni Nektek néhány sort. Végre van alkalmam is.
Biztosan járt már mindenki úgy,hogy volt egy csoportban,közösségben, vagy esetleg beszélgetett valakivel és felmerült egy kérdés. A legtisztább jóindulattól vezérelve ilyenkor összeszedjük legjobb tudásunkat és leírjuk-elmondjuk, amit gondolunk/tapasztaltunk.
Épp a múlthéten jártam így. Tanácsot kért egy ismerősöm. Jól esett, bár nem gondolom magam túl tapasztaltnak. Csak annyit tudok elmondani, amennyit én is megtettem, és az sem feltétlenül jó mindig.
Természetesen elmondtam a gondolataim, aztán jött a "jó,de..". Akkor próbáltam hagyatkozni tanulmányaimra, vagy más ismerőseimről vett példára és jött a "jó,de...". Aztán próbáltam hagyatkozni azokra, amiket esetleg olvastam vagy hallottam. És ismét jött a "jó, de...". Aztán elfogyott az ötletem és jött az,amitől kiszaladok a világból: "neked olyan könnyű..."
Nos igen, nekem könnyű. De hadd gondoljam végig miért is?! Mert ha van valami probléma próbálok megoldást keresni rá. Ez azt jelenti, hogy ha nem találok semmit, akkor kérek mástól tanácsot, ötletet tippet. Igyekszem megfogadni, kipróbálni, ha nem válik be, kutatok tovább. De nem várom,hogy magától megoldódjon.
Szerintem mindannyian találkoztunk már komolyabb problémákkal. Olyan kérdésekkel, melyekre nehezen leltünk választ. Ilyenkor érdemes mindent kipróbálni. És ha valaki segít, ne gondoljuk,hogy neki nincs ilyen.gondja. Egyszerűen lehet,hogy ő már ezt végigzongorázta és sikerült megoldania. Vagy ha mégse, akkor se gondoljuk azt,hogy neki nincsenek másban megoldatlan problémái.
Vannak. Van, hogy nem sikerül neki sem úgy semmi, ahogy elképzelte. Lehet,hogy másban sokkal sikertelenebbnek érzi magát. De mindenkinek az a legnehezebb épp, amelyben ő van. Viszont ezeket nekünk kell megoldanunk. Más helyettünk nem oldhatja meg.
Titeket is szokott bosszantani,mikor ilyet hallotok? Engem nagyon. Mert nem hiszem,hogy tökéletesen csinálnék mindent. Nem gondolom,hogy minden döntésem helyes és gyakran kerülök én is zsákutcába. Én is tele vagyok ugyanannyi kétellyel,mint bárki. De nézzük ezeket a dolgokat más szemmel. Hisz ezek a kérdések, kételyek, válaszkeresések visznek minket előre. Ezektől válunk napról napra jobb emberekké, jobb Anyává.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése